Hmmm... Nem túl rendszeresek az írásaim. Végülis ez nem napló, hanem egy blog, úgyhogy annyira talán nem baj. Arra gondoltok, hogy vészt jósló e bejegyzés címe? Talán nem ok nélkül. Az viszont biztos, hogy az álom felé vezető út gyakran nem könnyű. Vagy legalábbis vannak nehéz szakaszai.
Nézzük csak. A múlt héten szépen lebetegedtem. Még örültem is neki, táppénzen lehetek, és majd több iődm jut az új munkámra. Na persze! Három napig csak aludtam és alvajártam. Rázott a hideg, és igazából a vegetatív tevékenységen kívül sok másra nem futotta. Aztán hétvége, és hétvégén nincs üzlet. Csak halaszthatatlan esetben, de mivel ilyen most nem volt, hát jöhetett a kertrendezés, és az autószerelés. Ezek azért végképp kiégették belőlem a nem odavaló létformákat, úgyhogy igencsak megérte a napon izzadni. Különben is nagyon szép nap volt.
Még pénteken azért beugrottam a városba, az új üzlettársam elindítását megcsinálni. Egész délelőtt erre készültem, hiszen épül az üzletem, mindent profin kell csinálni! Mielőtt indultam volna, hazaért párom, akivel sikerült jól összevesznünk. Annak ellenére, hogy ez a jelenség elég jól korrelál egyfajta biológiai ciklusossággal, általában egy tőre vezethető vissza mindig. Vagyis kettőre. Az egyik az, hogy sosem nyújtok eleget. Sosem elég a kedveskedés, sosem elég a símogatás, és mintha úgy általában semmit sem tennék szívem választottjáért. Mintha csak Eddie Murphy-t hallanám: "Mit tettél értem mostanában?!". Jó, ezeken a "feszültséglevezetéseken" egyszerűen túl kell lenni. Föl kell ajánlani, hogy hagyjuk abba a kapcsolatot, aztán - mivel hogy ennek semmi realitása - másnapra magától megoldódik minden.
A másik kérdés viszont sajnos még mindig érzékenyen érint. Megkaptam, hogy nem megy nekem ez az üzlet. Még annak ellenére is úgy érzi, hogy többet keresek vele, mint bármivel, amibe ő eddig belefogott. Na de nem is ez a lényeg. A királynő újra kifejezte nemtetszését az irányában, amit csinálok. Ez mondjuk egy stabil pont közös életünkben, ugyanis mindig az a rossz, amit éppen csinálok. Volt, hogy az volt a baj, amikor tervezői munkát végeztem, vagy amikor kivitelezőit, az se volt jó, ha a házat építettem, és most ez se jó. Utólag valahogy már más a véleménye, és szentül meg van győződve róla, hogy akkor is ezt mondta! Érdekes világ a női lélek, no! Mindenesetre kellően összerombolt bennem mindent, amit addigra felépítettem a startbeszélgetéshez. Még jó, hogy ott volt aztán a szakmai vezetőm is, aki lehengerlően profi. Messzemenőkig mentette a helyzetet. Én pedig tanultam belőle.
Tegnap viszont újra ez a hármas gyűlt volna össze, az új munkatárs, az én vezetőm, és jómagam. Folytatni az újonc elindítását, oktatását. Most rajtam volt a sor, én vizsgázom, a vezetőm pedig majd értékel. Úgy felkészültem, hogy az na! Aztán délután vezetőm szegény nővére hosszas szenvedés után meghalt. A "sajnos", vagy "végre" fogalmak itt eléggé relatívak, ugyanis a hölgy szervezetét gyakorlatilag 3 év alatt felzabálta a rák. Ennyi szenvedést én még élőlény részéről nem láttam, amin keresztül ment, úgyhogy ez a végső aktus már tényleg csak megváltás volt. De akkor is egy szörnyű dolog. Jó, számítottunk rá, de ez vajmi keveset segített az érzéseinken. Vezetőm tehát távol maradt, és én kontroll nélkül csináltam életem első betanító tárgyalását. Az visont minden várakozásaimat felülmúlva sikerült. Tényleg kitettem magamért! Ráadásul az új emberem igencsak aktív, úgy indult, ahogy kevesek, mintaszerűen egyezteti az időpontokat új ügyfelekkel, úgyhogy az a minimum, hogy a legjobb formámat hozom. Azt hiszem, hogy neki is van egy álma...
A következő munkatársjelöltet ma akartam bedolgozni. Nemrég hívott, hogy haláleset történt a családjukban a hétvégén, így lőttek a találkánknak. Ráadásul van egy befizetett 2 hetes utazásuk, tehát mostanság nem tudunk pontot tenni a mondat végére. Grrr! Kezdett nem túl fényesen alakulni a hetem.
Aztán felhívott az öcsén, hogy kaptam egy levelet a régi lakcímemre az APEH-től, és nem tudja átvenni helyettem a postán. Na szép, gondoltam, ez méltó megkoronázása lesz a napnak. Az APEH-től én még kellemes levelet nem kaptam!
Szóval jég esik az égből. Meg békák és döglött madarak. Vihar közeleg...
(...ha ezt túlélem, megint erősebb leszek!)
