Nos, a kedd valóban eseménydús nap volt. Cikkek leadva, már csak a körömrágás maradt, hogy bekerülnek-e a konferenciakötetbe. Ja igen, azt hiszem, hogy még nem írtam, melyik konferencia! Március végén lesz Kolozsváron a Kárpát-medencei Környezettudományi Konferencia. Három előadást tartok, ezek közül az egyik a találmányom első publikációja lesz. Kicsit azért izgulok. Akit érdekel, jöjjön!
Viszont történt valami tegnap! Siófokon voltam egy, a pénzügyi vállalkozásommal kapcsolatos képzésen. Épphogy bejutottam a résztvevők közé, szükség volt hozzá a kitartásomra. Ám éreztem, hogy ott kell lennem! Anyacégünk egyik alapítója beszélt pénzügyekről (meg a nőkről, a férfiakról, és a világról úgy általában). Zseniális előadó, zseniális tanácsadó, és amúgy is pénzügyi zseni, úgyhogy nem árt odafigyelni arra, amit mond. És mivel rukkolt elő? A nyugdíjkérdés magyarországi megoldásával! Olyan egyszerű volt, hogy már fáj. Eddig is itt volt, a szemünk előtt, csak nem állt össze. Most itt tombol a fejemben, hogy "Nincs gáz, nyugi! Mindenkinek lehet nyugdíja. Megoldható, nem is nehéz.", és mindenkinek el akarom mondani! Páran már meg is hallgattak, elhümmögtek rajta, és mondták, hogy "Tök jó!". "Érdekel?" - kérdeztem. "Nem tudom." válaszolták. Mit nem tudnak? Hogy érdekli-e őket, vagy nem? Mármint, hogy lesz-e nyugdíjuk, vagy sem? Akkor inkább mondja, hogy nem érdekli. Az még érthető. (Volt egyébként ilyen is.) Na mindegy, nem foglalkozom vele. Ám van pár ember, akiket érdekel. Hozzájuk megyek tárgyalni, és kirántom őket a nagy magyar valóságból! "A jobb világ nem jön el. Azt meg kell csinálnunk."
